Az arcápolás virágai a múltban

A régi időkben mind a gyógyulás, mind a szépségápolás alapanyagai főleg gyógynövények, virágok voltak. Hiszen ekkoriban még nem használtak szintetikus szereket. Bár tény, hogy sok, ma már hajmeresztőnek számító trükkel és vegyi anyaggal igyekeztek megőrizni a nők szépségüket. Ehhez a tájékozatlanság, a tudomány fejletlensége is hozzájárult, így aztán elterjedt jónéhány veszélyes divat, például a látást rontó nadragulya szemcsepp, vagy az ólom használata. 

Sokszor szerencsére ártalmatlan, sőt, a bőrre pozitívan ható virágokat és gyógynövényeket is használtak. Ezek hatóanyagait pedig ma már nagyon jól ismerjük, sőt, a Phi is rendszeresen alkalmazza őket krémjeikben. Természetesen ezek az anyagok is akkor tudnak működni, ha megfelelő tudással alkalmazzuk, kombináljuk őket. De nézzük, mit tanulhatunk a múlt szépségeitől!

Kleopátra és a szépségápolás

Az ókori Egyiptom szépségápolás terén kifejezetten előrehaladott társadalom volt. Például az ikonikusnak számító szemfestéknek, “kleopátra sminknek” egyszerre volt vallási és esztétikai, valamint egészségügyi szerepe, mivel a festékben található anyagok védtek az erős napsugárzástól és  rovarok csípéseitől. Hatóanyaga a bőrt nitrogén-oxid termelésre sarkallja. 

Az egyiptomi királynő híres fürdője bizonyítja, hogy a virágoknak is fontos szerepe volt a korabeli bőrápolásban. A híres tejes-mézes fürdőt ugyanis kamillával kombinálták. Már akkor ismerték az egyszerű de szép virág bőrnyugtató hatását. A kamilla kifejezetten jót tesz az érzékeny bőrnek, mert enyhíti a bőrpírt, nyugtatja a bőrt, gyulladáscsökkentő hatása van. 

Erre a fejlett vonásokkal bíró kultúrára jellemző, hogy illatos növényi olajokat, ásványi anyagokat kevertek össze például méhviasszal, mely a hordozóanyag szerepét töltötte be. De például rózsaolajat használtak a sminkeléshez. Mi már tudjuk, hogy a vadrózsa bogyójából sajtolt olajak esszenciális zsírsavakban gazdagok, karotinoidokat valamint tanninokat illetve polifenolokat és fitoszterolokat tartalmaznak. A rózsát mi is kifejezetten kedveljük, nem csak virágként, hanem arckrém alapanyagként is. Az egyik legnépszerűbb termékünk a hidratáló és ránctalanító hatású vadrózsa anti age arckrém, mely amellett, hogy halványítja a ráncokat, még pigmentfoltok ellen is hatásos. Állaga krémes, mégis könnyű, illata nem tolakodó, mégis kellemesen megjelenik benne a rózsa üde és édes aromája. 

De a kutatók szerint a levendulát is használták az ókori Egyiptomban, szépségápolásra és balzsamozásra, valamint fürdéshez alkalmazták ezt a fertőtlenítő hatású, antioxidánsokat tartalmazó virágot.

Néhány érdekes tény a középkorból

A gyógynövények hatásait ugyanis már nagyon régóta ismeri az emberiség, kitapasztalta és azóta is őrzi, sőt, fejleszti a generációról-generációra terjedő tudást. A levendula és a zsálya a középkori szépségápolás és gyógyászat központi növényei voltak. De izgalmas, magyar vonatkozású történet kapcsolódik a rozmaringhoz is. Ugyanis a világ első parfümje Károly Róbert feleségéhez, Lokietek Erzsébethez kapcsolódik. Ő Nagy Lajos király édesanyja volt. Az Aqua Reginae Hungariae, azaz a magyar királynő (vagy inkább királyné) vize egyszerre volt parfüm, de a bőr ápolását, fiatalságát szolgáló testápoló és arcápolószer, valamint gyógyszer is.

Ugyanis a rozmaringból és szeszből kevert lepárlás fertőtlenítő hatással is bírt, a korabeli betegségek ellen pedig a gyógynövények baktérium és vírusölő hatásával védekeztek. Ma már tudjuk, hogy az alkohol, mely egyébként kedvelt bőrápoló és ránctalanító szer volt a középkorban, erősen szárítja a bőrt, ezért hosszútávon ellentétes hatást érünk el vele. 

Ennek ellenére Erzsébet királynét a legendák szerint fiatalon tartotta, és az immunrendszere is erős volt. 

Persze a középkorban sem csak gyógynövényeket használtak. Például ólommal kevert tojásfehérjével és ecettel kente az arcát a vagyonosabb és magasabb társadalmi ranggal bíró réteg. Ezzel próbálták elfedni a ráncaikat, egyúttal pedig megfelelni a szépségideálnak, mely még sokáig uralta Európát: a sápatag, törékeny nő típusának. Ez az oka annak, hogy az  ehhez hasonló szokások az újkorban is fennmaradtak, egészen a 19. századig. Persze nem minden szépségápolási szokás volt ennyire veszélyes. A források szerint például a 16. századi Franciaországban a liliomhagymából és mézből valamint viaszból kikevert arckrém volt egy időben a legnépszerűbb szer a főrangú hölgyek körében.  

A rossz beidegződések  egyszerűen életveszélyesek voltak, az ártalmatlanabb arcápolási praktikák, mint az alkoholban oldott virágok sokszor persze csak a bőrnek ártottak. 

Bőrápolás a 19. században

A század elején még mindig a sápatag bőr divatozott, ezért mindeféle fehérítő hatású, ártó szerrel kenték magukat a nők. Azonban idővel, ahogy egyre jobban teret nyertek a modernizációs folyamatok, a szépségápolás is egyre tudatosabbá és szakszerűbbé vált. Persze még ekkor is nagyon távol álltunk az ideálistól, azonban a század végére sokat javult a helyzet. A törékeny, porcelánbőrű nőtípus divatja is lassan, de biztosan leáldozott, és a smink is kiment a divatból egy időre. 

A század második felére már például megjelentek a gyógyszertárban kikevert krémek is, ezek mögött már valamilyen szintű szakszerűség állt.  Ezek a krémek már hidratáló hatásúak is voltak. Például a nedvességmegkötő glicerin a század végére már teljesen elterjedt. 

A virágokat ekkor is divat volt használni az arckrémekben. Ezt bizonyítja, hogy például a 1896-ban egy magyar folyóiratban ibolya tartalmú arckrémet reklámoznak. 

“...meg fog győződni, hogy az a bőrt azonnal bársonyszerűvé, üdévé és illatossá teszi, a bőrbe tökéletesen beszívódik, miért is használata nappal sem vehető észre ”

Az ibolyának egyébként hidratáló hatása van, és tényleg lágyítja és puhítja a bőrt. Ezt a benne található antioxidánsoknak köszönhetjük, emellett antimikrobiális hatással is bír, megöli a baktériumokat. Ugyanezeket a hatásokat ma már például az Asta urban Care sejtenergetizáló booster szérumunkkal lehet elérni, mely kifejezetten az antioxidánsokra építi a hatásmechanizmusát, azonban a modern kor kihívásainak megfelelve a légszennyezettségtől és a káros UV-sugaraktól is véd. 

De példának hozhatjuk fel az akácfa virágát is, melyet a Vasárnapi újság lapszámaiban például folyamatosan hirdettek az 1890-es években. A Krieger-féle Akácia arckrém a hirdető Kálvin téri Korona gyógyszertár állítása szerint:

"Pár heti alkalmazása egészen új finom és üde arcbőrt idéz elő, eltávolít szeplőt, májfoltot és atkákat (mitesser)"

Az akácvirág cink tartalmának köszönheti sikerét. Gyulladásra hajlamos bőr esetében nagyszerű segítség lehet, mivel sikeresen korlátozza a mikroorganizmusok tovább szaporodását, és csökkenti a bőr faggyútermelését. Pont ezért reklámozta 1896-ban a Korona patika ügyes “marketingese” mitesszerek ellen. Magas cinktartalmú krémet éppen ezért a Phi kínálatában is a mitesszerekre és pattanásokra hajlamos bőrre kifejlesztett krémek között találsz, ez a Niacinamid Centella Zinc Pca.

Összességében látható, hogy a régi korokban is jelentős szerepet kaptak a szépségápolásban a virágok. Ma azonban a jól ismert virágok és növények hatóanyagait igyekszünk kinyerni, így próbálunk meg minél tudatosabban minél természetesebb krémeket alkotni. Hiszen a modern korban elérhető tudás és technológia lehetőséget nyújt arra, hogy a természetet minél okosabban használjuk: az egyes hatóanyagok kombinálásával fokozhatjuk hatásukat. 

Források:

Budai Lotti: Bizarr és halálos kozmetikumok a múltban in Interpress magazin 2019. november XXXIX.évfolyam II. szám

Vasárnapi újság, Új Idők és Budapesti Hírlap 1896-os számai